Ludwig Hupfeld a Fulda melletti Maberzellben született 1864.11.26-én. A fuldai királyi gimnáziumban és a kölni kereskedelmi 3 éves iskolában tanult. 1892-ben megvette a lipcsei J.M: Grob & Co céget és 1887-ben készítette első mechanikus zongoráját.
Ludwig Hupfeld
1894-ben szintén itt építette első, "Orchestrion" nevű, automatikus elven működő hangszerét. A hangokat papírszalag tartalmazta.
Hupfeld gyára a készülő zenegépekkel
1899-ben felépül első gyára Lipcsében a pályaudvar mellett. Itt készül 1902-ben az első "Phonola", mely pneumatikus rendszerrel működött.
1904-ben készíti el az első elektromos hangszert, "Phonoliszt" néven. A hangszer képes árnyaltan előadni zeneszámokat.
1907: megépül a Phonoliszt-Violina, a világ első önműködő hegedűje. Az automata két hangszert képes helyettesíteni: a hegedűt és a zongorát.
1910-től 1925-ig a gyár egyre nő, terjeszkedik. Az 1910-es években több, mint 1300 alkalmazottja van, évente 3-6000 zongorát, pianót, zeneautomatát készítenek.
A gyárat 1912-ben meglátogatja Frigyes Ágost király is.
1918-ban egyesülnek a Rönisch zongoragyárral, a húszas évek közepére Drezdában, Berlinben, Kölnben, Düsseldorfban, Bécsben, Hágában, Amszterdamban, Londonban, Barcelonában, Torinóban és Buenos Airesben vannak fiókjaik.
A termékeik 50 %-a a tengeren túlra kerül. A cég filozófiája: minősági munka megfelelő áron.
1925-ben egyesülnek a lipcsei Zimmermann AG-vel. A következő évtől több mint 20.000 zongorát, pianínót állít elő a Hupfeld – Zimmermann AG.
1929-ben a gazdasági világválság átrendezi a termelést: megszűnik a zeneautomaták gyártása, a hangszerek mellett lemezjátszókat, rádiókat is gyártani kezdenek.
1930-tól a hangszergyártás és az egyéb cikkek gyártása különválik: a fő gyáregység mozizongorákat, orgonákat gyárt, mellettük lemezjátszókat, rádiókat állít elő. Ugyanakkor külön üzemekben bútorok gyártását is megkezdik.
1946-ban a gyárat kisajátítják. Megalapítják a Lipcsei Zongoragyárat. 1947-től készül a Hupfeld kiszongora (pianínó), a gyártásban közreműködik az alapító első fia, Günter Hupfeld is.
A II. világháborúban a gyárat lebombázzák – osztozik egész Lipcse sorsában.
1949-ben Ludwig Hupfeld meghal. Az ötvenes években a gyár egyre több zongorát állít elő, de így is csak mintegy évi 2000 darab készül. Messze elmaradnak a századelő termelésétől. 1967-ben megalakul a német Piano-Union-Lipcse. A keleti blokk egyik legnagyobb hangszergyára lesz, külön üzemek készítik a mechanikákat, klaviatúrákat. Évi 21000 zongora, 350 spinét és csembaló és mintegy 1300 nagy zongora (hangversenyzongora) készül. Az előállított termékek 80 %-a exportálásra kerül.
Azt a lipcsei utcát, ahol a gyár állt, egy ideig Ludwig Hupfeld strasse-nek hívták. A kommunista időben Rudolf Hartig strasse volt a neve, majd a rendszer összeomlása után kapta vissza a hangszergyáros nevét.
Hupfeld a hagyományos zongorák mellett a gyár alapításától kezdve egészen a rádiók, lemezjátszók széles körű elterjedéséig foglalkozott automata hangszerek gyártásával.
Több féle villanyzongorát gyártott, amelyek elve, felépítése hasonlatos volt. Több automatája nem csak villanyzongoraként működött, hanem más hangszereket is megszólaltatott. ezek közül a legkülönlegesebb és világhírű volt a Phonliszt-Violina nevezetű, mely a zongorahúrok mellett hegedűket is magába foglalt.
Mindegyik automata hangszerét villanymotor hajtotta. Az egyébként kis teljesítményű motornak csak annyi szerepe volt, hogy egy lendkerék segítségével működtesse a nagy méretű fújtatókat. Ezen túl minden meghajtást, forgatást, mozgatást fújtatók, szélládák és levegőcsövek (szélcsövek) végeznek.
A Hupfeld Phonoliszt legegyszerűbb változata pianínó házba épült. Természetesen hagyományos hangszerként is használható, egy tolókar elhúzásával lehet az üzemmódot váltani.
A ház aljában levő két nagy méretű fújtatót a villanymotor hajtja. A fújtatóból a levegő elször egy szélládába kerül, majd bádogból készült csöveken több felé eloszlik: egy része a vezérlő papírszalagot forgatja a többszörösen tört vonalú hajtókaron keresztül. A papírszalagon sorakozó lyukakon áthaladó levegő a megfelelő időben a zongorakalapácsokat mozgató fújtatókat vezérli. Ezek kis méretű fújtatók, de elegendőek a hagyományos kalapácsok megemeléséhez és visszaejtéséhez.
Hupfeld Phonoliszt - papírszalaggal működő villanyzongora
(Zenetörténeti Múzeum - Budapest)
E gép továbbfejlesztett változata xilofonnal és mandolinnal egészült ki. A xilofon 12 különböző hangmagasságú lemezből áll, a mandolineffektet húrok megpengetésével keltik.
A hangszerek természetesen kézi játékra is alkalmasak, és automata lejátszásra is.
A legkülönlegesebb és legelkápráztatóbb Hupfeld szerkezet a Phonola-Violina, melyek a zenegépekkel, a zenetörténettel foglalkozó múzeumok féltett kincsei.
Ma már kevés található belőlük.
A Phonoliszt Violina nyitott előlappal
E szerkezetekben a zongorabillentyűk felett a hangszer megemelt házában három darab hegedű került elhelyezésre függőleges állásban.
A jobb oldali hegedű E hangolású húrjait 16 billentyű fogja le. A középső A hangolású és a bal oldali D hangolású hegedűt tíz-tíz kar fogja le, amelyeket szintén fújtatók vezérelnek. A húrokat egy körben forgó gyűrűre erősített "vonó" szólaltatja meg, mely természetesen lószőrrel bevont.
Ötletesen oldották meg a különböző hangerő problémáját: a vonó különböző sebességgel forog. Forte hangerőnél 27 fordulatot, mezzoforte hangerőnél 14 fordulatot tesz meg percenként.
A hegedűk elhelyezkedése a Phonoliszt-Violina szerkezetében
A "Világ nyolcadik csodájának" nevezett hangszert színházakban is használták. 1930-ig mintegy 3500 darab készült, jelenleg 60 darab ismert.
A hangszernek ismert egy szalagos változata – ebben az esetben a zongorarész és a hegedűk együtt szólalnak meg – illetve kétszalagos változata is, mellyel külön megszólaltatható a hegedű rész is.
Hupfeld a hangszer elnevezésekor nem kisebb személy, mint Liszt Ferenc nevének kívánt emléket állítani. A "Phonoliszt" szó "Liszt hangját" jelenti. A világ akkori legnagyobb zongoraművésze német földön élt, és Hupfeld élete végéig rajongója volt a magyar származású művésznek.
A Hupfeld hangszerek igen magas színvonalon készültek, amely megőrződött napjainkig, még mindig szép hangon szólal meg.
Egyszerű Hupfeld villanyzongora található a budapesti Zenetudományi Intézetben, a hegedűvel kiegészített egyik példányát az amszterdami "Mechanikus Zene Múzeuma" őrzi.
