Az automatáknak, vagy idegen szóval „automaton”-nak nevezett
szerkezetek egyidősek az civilizációval.
Olyan, rendszerint kézi vagy rugóhajtású gépek, amelyek mechanizmusa
bizonyos sorrendben képes végrehajtani mozdulatokat, mozgásokat. A régebben
készültek esetében az volt a cél, hogy minél élethűebbek legyenek a mozgó
alakok: mindig élőlényeket mintáztak, állatokat, de sokkal gyakrabban emberi
formájuk volt. Manapság nagy kedveltségnek örvendenek az olyan automatonok, amelyeknek
a mechanikája jól látható, sőt ez jelenti látványosságukat.
Az első szerkezeteket már az ókorból
ismerjük, ekkor elsősorban a valláshoz kapcsolódó szerkezetek kézültek - de már
zenélő szerkezeteket is találunk közöttük.
A zsidó legenda szerint Salamon
király trónján is mechanikus mozgatású állatfigurák helyezkedtek el, amelyek
királyként üdvözölték őt, amikor felült a trónra: egy sas koronát helyez a
fejére, és egy galamb Tóra- tekercset hoz neki. A legenda szerint a király
léptei - valószínűleg a lépcsőfokok mozgása által közvetítve - indították el a
mechanikát.
Az ókori Kínában Kr. e. 400 körülről
származnak az első feljegyzések mechanikus szerkezetekről. Ott már elő ember
nagyságú bábuk is készültek - a mai napig a távol-keleti mechanikus bábuk a
legélethűebbek és legbonyolultabb szerkezetek.
De a középkorban is ott voltak az automata szerkezetek. Már
az első ezredfordulóról maradtak fenn feljegyzések Konstantinápolyból maguktól
mozgó bábukról, természetesen itt is az uralkodói udvarban jelentek meg ezek a
szerkezetek. Volt, amelyeket emberi erővel hajtottak, de volt szélenergiával
működő gépezet is. A muszlim tudósok, feltalálók jártak az élén e folyamatnak,
madarakat, zenélő emberi alakokat, de még kígyókat is alkottak.
Az 1136-1206-ig élt perzsa Al-Jazari humanoid automatákat
készített, de gyártott dobgépeket, és kézmosó automatát is. De készített egy zenekart
is, amelynek tagjai több mint ötvenféle arc- és testmozdulatot tudtak
elvégezni.
Az automaták igazi virágkora - nem
véletlenül - a reneszánsz idején jött el. A tudósok felelevenítették az ókori
találmányokat, az emberek - nem csak a gazdagok, az uralkodók, hanem a köznép
is nagy érdeklődéssel fordult az élet dolgai felé, s így az élőlények, az ember
“működése” egyre nagyobb figyelmet kapott.
Ugyanakkor a technikai fejlődés már
lehetővé tette egészen különleges alkotások létrehozását is. Leonardo Da Vinci
mechanikus találmányainak rajzait ismerjük jól, de ekkor készülnek az első
toronyórák, majd a kakukkos órák, a zenét játszó alakok és persze az
ostromgépek is.
A kelet sem marad le: Oszakában,
Japánban japán automata színházat alkotnak, és itt születnek meg a ma is létező
és nagy kedveltségnek örvendő - és bizony igen drága - karakuri bábok. Ezek az
Edo-korban (a XVII. század első évtizedétől 1867-ig) élik aranykorukat.
Modern korunkban az automaták szintén
nagy kedveltségnek örvendenek.
De a hagyományos, felhúzós
óraszerkezettel vagy éppen elektronikával hajtott, élethű bábuk mellett újra és
újra feltűnnek azok a figurák, amelyek attól különlegesek, hogy látni engedik
mechanikájukat, működtető szerkezetüket.
Ezen az oldalon ilyeneket mutatok be. Egy
macskazenekar 4 művészét (egy fuvolást, egy gitárost, egy csellóst és egy
xylofonost), egy zongorázó vénkisasszonyt... és a zenei játékot talán már megunó, türelmetlen kezet. Egyesek szerint ő az Adams Family-ből szökött meg, másik állítják, hogy Luke keze a Star Wars-ból...
Ráadásként pedig megismerkedhet az
érdeklődő Kamillal, aki fáradt arccal, fájós derékkal tekeri a régi, öreg
kintornáját.
És itt van még Kamilla is, a vén kintornás lánya.
2021: egy újabb darab - Israel "IZ" Kamakawiwo‘ole hawai énekes, aki a híres dalt énekelte saját feldolgozásában az Óz című filmből
2022: Már sok automatont készítettem, de a legközelebb ez áll a szívemhez. Ha valaki bányamérnök, nem állhatja meg, hogy ne kerüljön ki a keze alól egy "igazi", munkáját végző bányász....