Az automatáknak, vagy idegen szóval „automaton”-nak nevezett szerkezetek egyidősek az civilizációval.  Olyan, rendszerint kézi vagy rugóhajtású gépek, amelyek mechanizmusa bizonyos sorrendben képes végrehajtani mozdulatokat, mozgásokat. A régebben készültek esetében az volt a cél, hogy minél élethűebbek legyenek a mozgó alakok: mindig élőlényeket mintáztak, állatokat, de gyakran emberi formájuk volt. Manapság nagy kedveltségnek örvendenek az olyan automatonok, amelyeknek a mechanikája jól látható, sőt ez jelenti látványosságukat.

Az első szerkezeteket már az ókorból ismerjük, ekkor elsősorban a valláshoz kapcsolódó szerkezetek kézültek - de már zenélő szerkezeteket is találunk közöttük.

Az ókori Kínában Kr. e. 400 körülről származnak az első feljegyzések mechanikus szerkezetekről. Ott elő ember nagyságú bábuk is készültek - a mai napig a távol-keleti mechanikus bábuk a legélethűebbek és legbonyolultabb szerkezetek.

De a középkorban is ott voltak az automata szerkezetek. Már az első ezredfordulóról maradtak fenn feljegyzések Konstantinápolyból maguktól mozgó bábukról, természetesen itt is az uralkodói udvarban jelentek meg ezek a szerkezetek. Volt, amelyeket emberi erővel hajtottak, de volt szélenergiával működő gépezet is. A muszlim tudósok, feltalálók jártak az élén e folyamatnak, madarakat, zenélő emberi alakokat, de még kígyókat is alkottak.

Az automaták igazi virágkora - nem véletlenül - a reneszánsz idején jött el. A tudósok felelevenítették az ókori találmányokat, az emberek - nem csak a gazdagok, az uralkodók, hanem a köznép is nagy érdeklődéssel fordult az élet dolgai felé, s így az élőlények, az ember “működése” egyre nagyobb figyelmet kapott.

Ugyanakkor a technikai fejlődés már lehetővé tette egészen különleges alkotások létrehozását is. Leonardo Da Vinci mechanikus találmányainak rajzait ismerjük jól, de ekkor készülnek az első toronyórák, majd a kakukkos órák, a zenét játszó alakok és persze az ostromgépek is.

A kelet sem marad le: Oszakában, Japánban japán automata színházat alkotnak, és itt születnek meg a ma is létező és nagy kedveltségnek örvendő - és bizony igen drága - karakuri bábok. Ezek az Edo-korban (a XVII. század első évtizedétől 1867-ig) élik aranykorukat.

Modern korunkban a rugóhajtású automaták mellett a kézzel működtethetőek is nagy kedveltségnek örvendenek.

Az alábbiakban egy ilyet mutatok be.

Ha az ember bányász, nem állhatja meg, hogy ne készítsen egy keményen dolgozó mozgó bányászfigurát.
Az első képeken a szerkezete összeállítása, mechanikája látható  

Ezeken a képeken a készítés menete látható. Külön feladat volt a mozgó lábak, kezek összeállítása.

Az elkészült darab még festés előtt.

Még szén is került a csillébe...

Itt pedig már a kész darab látható élethű festéssel. A bányász is fekete a szénportól...